Mindjárt...
Mindjárt itt a szeptember.
Mindjárt vége a szabadságolásoknak, a nyaralásoknak. Mindjárt itt az iskola. Mindjárt itt a szüret. Mindjárt nagyon komolyan kell vennünk magunkat. Mindjárt projektek, határidők, tanulnivalók, intézendők töltik ki az agyunkat és a határidőnaplónkat.
De még van egy hét.
Még meg lehet ragadni az utolsó nyári napokat.
Még el lehet nyúlni a fűben.
Még lehet nagyokat beszélgetve a naplementét nézni.
Gyertek. Hétvégén Piknik lesz.
Veltelíni - hangulatfoszlány
"Most tél van és csend és hó és..." - nem folytatom Vörösmarty versét, mert ez a mostani csend más...
Termékeny csend - a tőkék épp csak lepihentek. Várnak. Várják az igazi telet, hóval, metsző széllel, zúzmarával. Erőt gyűjtenek a tavaszhoz.
Mi, emberek is várunk. Advent első hete van. Hétköznap, hétfő délután.A nap besüt a szobába - fénye és melege gyenge, mint az egyetlen égő gyertyáé a koszorún. A szobában felállított ruhaszárító árnyéka egészen a karosszékig nyúlik.
A termékeny csendbe beleolvad a visszafelé járó falióra monoton ketyegése. A karosszékben ülve olvasok.
"Nincs szomorúbb és reménytelenebb érzelmi folyamat, mint mikor férfiak barátsága kihűl. Mert nő és férfi között mindennek feltétele van, mint az alkunak a vásáron. De férfiak között a barátság mélyebb értelme éppen az önzetlenség, az, hogy nem akarunk a másiktól áldozatot, sem gyöngédséget, nem akarunk semmit, csak megtartani egy szótlan szövetség egyességeit. A hibát talán mégis én követtem el, mert nem ismertelek eléggé. " /Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek/
Őszi Zarándok
Megvolt a szüret, a pincénk tele.
A must lekerült a pincénkbe.
Tele vannak az edények, hordók.
Megkezdődött egy folyamat.
Le lehet írni képletekkel, mérni lehet az értékeit. Lehet okosakat mondani erjedésről, élesztőkről, cukorfokról, alkoholról és savakról.
Ám bármennyire is akarjuk, a folyamatról csak hozzávetőleges ismereteink lehetnek, beavatkozásunk mértéke igencsak korlátozott.
Mély tisztelettel figyeljük a csodát:
A szőlőből bor lesz.
Tajtiföld
A Tajtiföldről az a hír járja, hogy nem olyan jó termőterület, nem terem ott elég sokat a szőlő.
Mi örülünk minden egyes szemének, mert ez a terület termi nekünk az Ördögűzőt.
Az Ördögűzőnk egészen különleges bor. Talán a legjobb az összes közül. Emiatt van rajta a címkéjén az, amit a világról gondolunk.
"Hisszük, hogy a világ jó,
hogy esetlegességén átsugárzik a Teremtő,
hogy a részletekből megsejthető az egész,
hogy érdemes élni és alkotni."
Szépvölgy
A Szépvölgy termi nekünk az egyik szürkebarátunkat. Szeretjük. A bort is, meg a Szépvölgyet is.
Megnyugtat. Békét áraszt. A bor is és a Szépvölgy is.
Feltölt. Szívet, lelket gyönyörködtet. A bor is, és a Szépvölgy is.
Benne van a munkánk. a fáradozásunk. A borban is és a Szépvölgyben is.
És átsejlik rajta valami - véges, tökéletlen szókészletünkkel leírhatatlan, megfoghatatlan. A boron is és a Szépvölgyön is.
Te is így látod, ugye?
Rendeződünk
Tavasz van. Beindult a nedvkeringés a szőlőkben, a munka a pincékben. Még nyújtózkodunk néha, hunyorítunk a napsütésben, megmozgatjuk elgémberedett végtagjainkat, aztán nekilódulunk a nyárnak.
Lassacskán kicsinosítjuk a pincét, meszelünk, takarítunk, füvet nyírunk, megint hunyorítunk. Életre kelünk.
Helló pince, helló Szépvölgy! Jó, hogy vagytok!
Téli álom
Téli álmunkat a fejtés, a piknik csak rövid időre szakítja meg.
Az új borok felett érzett öröm, a család körében töltött ünnepek, a ropogó hó a lábunk alatt valami mély bizonyossággal és nyugalommal tölt el: nehéz, de csodaszép évünk volt.
A természet még alszik, még nem kezdték meg keringésüket a nedvek a növényekben, még be lehet kuckózni a házba, még meg lehet állni, mielőtt lendületet vesznek a szőlők is, és mi is.
Még hálát is lehet adni az elmúlt évért.
Azért, hogy áldás volt a munkánkon.
Szusszanunk egyet, jó a tél, a nyugalom, talán most jobban látszanak a nyomok. A nyomok, melyek megmutatják az ösvényt. Magunk mögött az elmúlt éveket, előttünk a lehetőségeket.
Azt, hogy ki az, aki velünk tartott, és ki az, aki mellettünk halad.
És azt is, hogy az ajtónk nyitva áll.
A mi pincénkben süt a nap
Helyzetjelentés:
A királylánykáink dolgoznak még szép csendesen,de hallhatóan. Háromnak az illata és az íze egészen kiváló, picit még cukros, de el fogja forrni. A chardonnay-k is mind forrnak még, pezsegnek, nagyon finomak lesznek ezek is. A Tajti szürkét megkóstoltuk és kóstoltattuk Rókusfalvy Palinál tegnap, szép tiszta, finom, fejtésre kész. Az új háromszázas hordóban lévő veltelini valami fenomenális! Már picit hordós, de jön az a szép veltelini illat és íz - ezt is fejteni kell hamarosan. A 14-es chardonnay szintén elképesztően jó.
A nap pedig süt rendületlenül.
A bárányok meg hallgatnak
Üdvözlet nektek a mi Urunktól, Jézus Krisztustól! :-)
Valahogy így fogadtak a borok ma a pincében!
A kénezés ellenére minden tartályban és hordóban gáz fejlődik. No nem vadul, csak szolídan, de még dolgoznak a borok. A chardonnay is forr, a gyufa elalszik a hordó szája felett azonnal. Az ötszázas tartályokat, amiken jó a pumpa, tegnap lezártam, de jó hogy ma kimentem: a veltelinin is meg a szépvölgyin is púpos lett a tető a gáztól. Kicsavartam a közepét, hogy tudjon ereszteni, így most jó. Szóval a chardonnay-k hangoskodnak, a veltelíni, királylányka, szépvölgyi szürke beszélget, furmint/CSFT, pinot és a tajti szürke pedig suttog - a bárányok meg hallgatnak :-).
Vannak még csodák
Óvatosan ugyan, de beindultak a veltelinik is, szóval mostmár tényleg minden forr. A legcsendesebb ötszázas Tajti szürke lassan megnyugszik, csodás illata van, csont száraz és az íze friss, gyümölcsös - amolyan "pohárból kiugrós"...
És megtaláltam a rég elveszett és megtalált majd nemrég ismét eltűnt utolsó palack 2009-es Pinot Noir-t! Hát nem gyönyörű?!